X.

Hola:)
Jep, rohadtul elkések, mint általában, és nem is azért, mert esetleg még meg kéne írnom. xD
Nnnos, az a nagy büdös helyzet, hogy közben belekezdtem egy másik sztoriba. Az még nem annyira előrehaladott, hogy fel lehetne nyomni a netecskére, meg aztán elég helyet foglalok így is. :)
Szóval elégedjetek meg azzal, hogy eme történettel fárasztalak benneteket. :D

Párámoápám. 
:)


Reggel elég álmos voltam, későn aludtam el. Felöltöztem, a most zuhogó esőhöz illően hosszú nadrágba és kardigánba, magassarkú vékony csizmával, és lementem a konyhába. Ott anyu és apu is épp ébredezett a kávéjuk mellett. Kávé. Hú, tegnap este. Erőt vettem magamon, és ellent modntam a kávé csábításának, vagyis teát öntöttem magamnak, és leültem Chris mellé, aki a nappaliban haldoklott nyöszörögve, miközben hatalmasokat ásítva nézte az időjárásjelentést.
- Te, ilyen korán?
- Anyáék felkeltettek.
- Jajj, de nem sajnállak bátyuskám. -mosoylogtam rá együttérzően. Ő csak a képembe ásított. Csak, de ez volt a lehető legrosszabb indítása a napnak. Chris szájszaga, fúj, majdnem belehánytam a bögrémbe.
Amint megittam a teát, már indulhattam is a buszmegállóba. Az emberek kedvén meglátszott az időjárás. Mindenki búskomor volt, életkedv nélkül meredtek maguk elé. Átérzem a helyzetüket. Minden nap monoton. Buszozás, munka, buszozás, alvás. De én szerencsére csak ezt a nyarat töltöm ennek a drága busznak a társaságában. És ezt is jó célért. Tehát megéri.
Aztán felszállt Jared, és ugyan rajta is látszott, hogy nem egy napsütéses tengerpari kisvárosban élünk, de azért mégis boldogabb volt mint a minket körülvevő emberek. Most nem tudtunk felmenni az emeletre, mert zuhogott az eső ugye. De szerencsére harciasan tartottam a helyét mellettem.
- Jó reggelt. -modnta, és adott egy finom puszit a számra.
- Neked is. Tudtál aludni?
- Nem sokat, most is álmos vagyok. Te?
- Detto. Soha többet éjszakázás. -ásítottam egy nagyot.
- Hát, ha utána sokáig alhatnánk, én bevállalnám. Jó volt. -nézett sunyin vigyorogva.
- Azt meg kell hagyni. Csak nem alhattunk sokáig.
- Sajnos nem. Kár, hogy nem péntek volt.
- Aha.
Megint leszálltunk a buszról, elsétáltunk a szállodáig, mint mindig.
A nap nagyon unalmasan indult, de aztán olyan két óra tájtban Caroline jött oda hozzám. Egy cseppet másnapos volt, és nem volt olyan tökéletes a frizurája mint általában.
- Sziaaa. Figyelj, szeretnék beszélni veled.
- Most nem lehet, dolgozom.
- Én meg vendég vagyok.
- Rendben, mondd mit akarsz. - vágtam elszánt, komoly fejet.
Caroline megigazította a haját, felkönyökölt a pultra, és belevágott:
- Szóval,az a helyzet, drága Abby, hogy kicsit unom már a haragban levést. Nem lehetne minden a régi? - komolyan azt gondolja, hogy beveszem ezt az ósdi trükköt? Lehet, belemegyek a játékba, eljátszom az ostobát. Bár úgyis megbánom.
- Hát, már én is unom. Tőlem, legyen. De ígérd meg, hogy nem fogsz ráhajtani Jaredre.
- Becsszó! -nála ez annyit jelentett: Hülye vagy? az első adandó alkalommal!
- Oké. Na, akkor majd beszélünk, most tényleg dolgoznom kell.
- Rendben, szia Abby. -mondta, majd kicsit nevetve odament a barátnőihez. Ezek készülnek valamire, de én nem fogok bedőlni nekik.

Egész nap azon gondolkoztam, vajon mit tervezhet Caroline. Valószínűleg valami nagyon bántót, esetleg fájdalamsat. De midnenképpen elég erős bosszút. Remek. Résen kell lennem.
Aztán, ahogy fél hatkor odajött hozzám, és meghívott a hétvégi vad bulijába, engem és Jaredet is, biztosra vált számomra, hogy ott akarnak valamit csinálni.
- Bocsi, de nem tudok elmenni.
- Miért? -hüledezett a szőkeség.
- Mert... tudod, Sandra jön hozzánk hétvégére. -ez igaz volt, reggel beszéltem vele, nálunk tölti a hétvégét, és megismertetem Jareddel is, végre valahára.
- Nagyszerű, hozd őt is! És Jaredet se hagyd otthon!
- Hát... rendben. - ha ketten -hárman- vagyunk, csak nem történik semmi. Vagy de. De ez van.
Aztán pedig már azon gondolkodtam ,a hátralévő fél órában, hogy mit tervezhet ellenem Caroline a bulin. Nagyszerű lesz, de tényleg.
Szerencsére nem voltam sokáig egyedül a gondolataimmal, ugyanis hatkor, mint általában Jared megjelent a pultnál, és cukin mosolyogva azt kérdezte:
- Mehetünk, Abby? - nagyjából minden nap hallottam ezt a kérdést, ezzel a mosollyal megkoronázva, és nem, nem megunhatatlan.
- Ja, persze. Hú, nem fogod elhinni mi történt... - elmeséltem neki, útban hazafelé, hogy Caroline "kibékült" velem, és meghívott engem meg Sandrát a bulijába. No meg persze őt is.
- Engem? -kérdeztt rá meglepetten. - nem hittem, hogy meghívna.
- Tudd, ez nem pizsibuli. Ez ilyen vad, házatszétverős buli. És nem is náluk lesz, hanem az apja egyik raktárában.
- Hú, az menő.
- Aha. - azt bírtam főleg az ilyen bulikban, hogy nem itattak le, és nem hánytad szét magad, miközben a többiek hazatámogattak. Egész egyszerűen nem volt annyi pia, hogy be lehessen rúgni. De azért volt rendesen, nem is kevés, általában a fél este kiesett ezek után a drága bulik után, de segáz.
- De amúgy miért békültél ki vele, ha tudod, hogy nem gondolta komolyan?
- Ezt te nem érted.
- Ja, női logika. az a nagyszerű, világot is romba döntő logikátok.
- Most már kezd elegem lenni belőled. -röhögtem.
- Bocsi, de van poén, ami vétek kihagyni.
- Igen? -néztem rá a lehető legcsúnyábban.
- Igen. -mondta, majd megcirógatta az arcom, és megcsókolt.
- Mindjárt más. - mosolyogtam rá.

A hét unalmasan telt, de aztán elérkezett a szombat. Sandra érkezése, és az esti buli napja. A barátnőm délelőtt tízkor érkezik a végállomásra, és megkért, hogy menjünk ki elé.
Tehát kilenckor találkoztunk Jareddel, nála és együtt mentünk ki a fél tízkor induló buszhoz.
Mire kiértünk, Sandra már öt egész perce várt minket és ki volt akadva emiatt.
- Abby, tudod, a tíz, az tíz! Így vártál engem mi? -igazából nem volt mérges, de ez kellett neki, hogy menyugodjon a kis lelke. - Jajj, annyira hiányoztál! -mondta, és a nyakamba vetette magát.
- Te is, hidd el, te is.
- Óóó, és akkor ő lenne Jared? -kérdezte, miután elengedett, és meglátta, mellettem a srácot.
- Aha, ő.
- Szia. -nyújtott kezet Sandra.
- Szia, Abby már nagyon sokat mesélt rólad. - ez a filmekben jobban hangzik, gondoltam magamban. Ő is sunyin röhögött, csak nem gondolta komolyan ezt a hülye udvariaskodós sablonszöveget. Vagy, ki tudja.
A nagy megismerkedés után hozzánk mentünk, hogy Sandra lepakolja a cuccát, ami pedig nem volt több egy kicsi aranyos gurulós bőröndnél. De hát elég ciki lett volna azzal furikázni a városban.
Nálunk megállapítottuk, hogy Angliához képest most igencsak jó idő van. Majdnem 20 fok volt, és az eső sem esett. Remek, tökéletes nyár!
- Nem megyünk ki locsolkodni a kertbe, mint régen? - kérdezte Sandra. Amikor ilyen jó idő volt mint most, sok dálutánt töltöttünk a kertben, vízibombákkal, a locsolóval, és Fifivel, aki öt perc után olyan ázottkutyaszagú volt, hogy nem lehetett meglenni mellette.
Sandra hozott bikinit, én pedig odaadtam Jarednek Chris egyik fürdőgatyáját, ami szerencsére jó volt rá. Én is felvettem a cuki kis bikinimet, amit amúgy nem nagyon használok, de ilyen alkalmakra tökéletes. Kimentünk a kertbe, előszedtük a garázsból a vizilufikészletünket, ami reményeink szerint nem poshadt be egy év alatt. Aztán összeraktuk a slagot is, és Sandra volt olyan kedves, hogy kihozta a vödröket, amiket vigyorgó fejjel megtöltött jéghideg vízzel.
- Ezeket is használni kell? -kérdezte Jared a több mint 20 liternyi vizet nézve Sandra kezében, vagyis a vödrökben.
- Naná! Tudjátok, sajnos csak két vödör van, és mindkettő nálam. szóval, kezdhetjük! - ordította az utolsó szót, és egy nagy lendülettel rám borította az első vödör tartalmát. Megéreztem magamon a jéghideg vizet, és kezdtem arra a következtetésre jutni, hogy még sincs olyan jó idő.
Miközben Sandra rajtam röhögött, Jared sunyin odalopakodott a lábához, ahol a másik vödör volt. Majd lazán felemelte, és a fejére zúditotta.
- Hééé! Ez nem ér, az az enyém volt! - akadt ki Sandra.
- Ez van! -vigyorgott Jared, majd kezdett menekülni a lány elől, aki két vízibombát tartott a kezében. Én csak álltam ott és röhögtem rajtuk, egészen addig, amíg Jared be nem bújt mögém, így Sandra engem talált hason a vizeslufival.
- ezt még megbánod. -modntam a srácnak, aki előbújt mogülem.
- Bocsiii. - majd mintha mi sem történt volna, Sandra fejéhez vágott egy hatalmas, csattanó lufikát. Én erre megrohamoztam a slagot, és Jaredet kezdtem fejbelocsolni vele. Csak ő nem volt még tetőtől talpig vizes, sé ennek véget kellett vetni. Sandra beszaladt megtölteni legalább az egyik vödröt, miközben Jared vizibombákkal rohamozott engem, amik nem csak hogy hidegek voltak, de csíptek is. Azonban én hősiesen kitartottam a slag mellett, amit a legmagasabb fokozatra kapcsoltam ,így ha jól céloztam, szét tudtam lőni néhány vizesbombát még a becsapódásuk előtt.
Délután végig hülyéskedtünk, de aztán elérkezett a aht óra, ami nálunk a készülődés elkezdését jelenti, a nyolckor kezdődő bulira. Jared hazament átöltözni, meg ilyenek, és megígérte, hogy fél nyolckor itt lesz nálunk. Mi Sandrával miután megszáradt a hajunk az én partiruhámat próbáltuk kitalálni, mert Sandra vééletlenül csak egy Caroline szerint elfogadható ruhát hozott, ami egy fekete szoknya volt, és egy lila ujjatlan póló, amire került egy nagy rózsás kitűző. ehhez pedig elhozta a fekete magassarkúját. Nekem nem volt ilyen könnyű dolgom, Sandra a fél szekrényemet kipakolta, és fél nyolcra már csak két szett között kelltt döntenie. A hajunk és a sminkünk addigra már kész volt, így amikor megérkezett Jared, Sandra felvonszolta a szobám elé és én mind a két szettet megmutattam neki, majd ő döntött.
A választása egy rövid farmernadrágra esett ,fehér ujjatlan pólóval, és fekete mellénykével. Valamint Sandra rámaggatott pár nyakláncot, három cuki kitűzőt tett a mellényemre, és a nyaklánchoz illő fülbevalót a fülembe. Aztán már indultunk is. Anyáék könnyű szívvel elengedtek, hiszen csak Caroline barátnőmhoz megyünk. Ha tudná, hogy ez durvádd lesz mint egy hatalmas disco-ban a tömegverekedés. Befalaznák az ablakom is, ha egyszer is a buli közelébe jöttek volna.
Busszal mentünk, ami így is kb. 20 perc volt a végállomásig, plusz 10 perc séta, mert a hely a város szélében volt, ahova busz nem járt. Felmentünk az emeletre, ahol most senki nem volt, és hülyéskedtünk. Én Titanicozni kezdtem Jareddel, Sandra pedig a földön fetrengett a röhögéstől. Akik láttak minket, valószínűleg azthitték, már részegek vagyunk. De hát ez van.
Leszálltunk a végállomáson, és a Caroline által kijelölt helyre mentünk. Ebben a cipőben még az a 10 perc séta is felért egy gyilkossággal. Az utolsó 500 métert már mezitláb tettem meg, és csak a bejáratnál bújtam újra a cipőmbe. Ott fogadtak minket a kétméteres biztonsági őrök, akik miután lecsekkolták, hogy fent vagyunk a listán, a kezünkbe nyomtak egy poharat. Nem az a szokásos, piros papírpohár volt, hanem valami drága, törhetetlen cucc, mint mindig. És természetesen rózsaszín.  Bementünk, és megállapítottuk, hogy már javában folyik a buli. A legtöbb csajszika nem úgy nézett ki mint mi: A legtöbben platinaszőkék voltak, szoláriumbarna -vagyis szerintem sárga- bőrrel, és neonrózsaszín vagy zöld miniruhát viseltek, a hajuk pedig olyannyira be volt lakkozva, hogy bukósisaknak is elment volna. Aztán Caroline tipegett elő a tömegből, kezében a saját, nevével ellátott, csillogó lila pohara, tele valami alacsony alkoholtartalmú koktéllal.
- Sziasztok, jó, hogy itt vagytok. Nos, mosdók arra -mutatott a hely egyik része felé- táncparkettet látjátok, büféasztal ott van, és ott tudtok leülni egy kicsit. Majd fogunk filmet is nézni, azért van ez a nagy vászon- mutatott az egyik fal mentén kifeszített fehér mozivászonra, amin most a diszkóvilágítás fényei látszottak.
- Rendben, szerintem nem fogunk eltévedni.
- Remélem is. Na sziasztok, megyek is, puszcsi. - majd eltipegett a piáspult felé, de már dűlöngélt. Úgy tűnik ő a buli előtt is alapozgatott egy kicsit a jókedvre.
- Nem jössz táncolni? -fogta meg Jared a kezemet.
- De, szívesen. - majd egy pillanatra megtorpantam. - Csak azt most megmondom, hogy felejtsd el, hogy úgy fogok neked vonaglani mint azok. -intettem a többi "táncoló" csaj felé.
- Szerintem fel is pofoználak. Csak úgy barátiasan. - röhögött.
- Köszönöm! - majd elmentünk táncikálni, Sandra társaságában. Elvoltunk, röhögtünk a többieken, és hárman táncoltunk. Nem volt az, hogy Sandra most már nem is számít. Mert Jareddel nem csak úgy voltunk együtt. Ez hülyén hangzik, de hát na.
  Amikor már vagy egy órája nyomtuk neki a bulizást, közben picit iszogattunk, és egyre jobb kedvünk lett, abbamaradt a zene. Mielőtt a tömeg egy emberként hördülhetett volna fel, Caroline fogta a mikrofont és belevinnyogott, immáron eléggé ittasan, de még kezelhető állapotban:
- Szóval, msot lesz egy kis filmvetítés. Beszereztem valamit, ami tetszeni fog. Még csak most reklámozzák, de csak itt, és csak msot premier előtt láthatjátok a Másnaposok 2.-t! - modta büszkén vigyorogva, miközben a két méteres szekuritik lila fekete és fehér babzsákokat hordtak be a táncparkettre, a vetítővászon elé, és egy srác elkezdte beüzemelni a gépecskét, aminek én még a nevét sem tudtam. Vetítőgép vagy mi.
- Már megijedtem, hogy az új High School Musicalt nézzük. - súgta oda nekem Jared, amikor Sandrával leültünk mellé, a kényelmes kis babzsákjainkban.
- Nem, az majd a következő bulin lesz, alig várom! Jujj, Troy meg Gabriella annyira édesek! - játszottam el a nagy fanatikust. Jared arcát ugyan nem láttam a fény hiányától, de biztosra vettem ,hogy eléggé be volt fosva.
- Csak hülyéskedtem, ez a két név maradt meg bennem abból, amit Bonnie elmondott nekem. És nem is akarok többet tudni. - kezdtem dúdolni az első HSM-számot.
- Na ezt hagyd abba. -súgta Jared a fülembe, és átkarolt.