XI.

Hali:)
Utólag is boldog karácsonyt, és előre is boldog újévet :D
Én a rengeteg sok szabadidőm ellenére -imádlak téliszünet, hozzámjössz?- se nagyon pakolgattam ki a kis történetemet, de hát noh. :)
Szóval, már késő van nekem valami szellemes, megfontolt, és igen jól időzített poénhoz, ezért tádá:

:)


Miután végigröhögtük a filmet, ami ugyan nem volt valami hatalmas, egetrengető alkotás, egész jó volt, szépen betoltuk a babzsákokat az egyik sarokba, így képezve egy bazinagy tornyot. Néhányan fel akartak mászni a tetejére, de senkinek sem sikerült, ezért annyiban hagytuk, és mentünk vissza táncolni.
Ami érdekes, hogy tánc közben, Caroline odakavart Jaredhez, és ordított valamit a fülébe, mire a srác elhajtotta.
- Mit akart Caroline? -kérdeztem.
- Nem hallottam, fogalmam sincs, de nem is érdekel.
Aztán valahogy észrevettem, miközben táncoltunk, hogy Sandra elkeveredett mellőlünk. szétnéztem, merre lehet, és megpillantottam, Caroline és a barátnői körében. Nagyban beszélgettek, dumcsikáztak, és persze iszogattak. Oda készültem menni ,de végül meggondoltam magam. Nem vagyunk összenővel, hadd érezze jól magát.
Majd olyan hajnali négy felé elindultunk haza. Mivel ígyis-úgyis sétálnunk kell, mert busz az ilyenkor nincs, a derűs odlalát néztük: Legalább már nagyjából tökéletesen józanok leszünk, mire hazaérünk.
- Képzeljétek, Caroline elhívott magával vásárolni! És azt modnta, ő fizet. - áradozott Sandra.
- Sandra, uyge nem állsz át a rózsaszín oldalra? - modntam röhögve, kicsit Jared-be kapaszkodva, de persze egész józanul.
- Nem, dehogy. - nyugtatott meg.
Hazaértünk, és a lehető legnagyobb csendben fellopakodtunk a szobámba, elővettük Sandrának a matracot a szekrényem aljából, megágyaztunk rá, majd kikötöttünk a konyhában, és a hűtőt rámoltuk ki.
- Hogy tudsz te tojásból, sonkából és fűszerekből ilyet csinálni? -intett Sandra az immáron előtte elhelyezkedő, ínycsiklandozó omlettre, amit Jared készített a hűtőnkben szombat este megtalálható alapanyagokból.
- Ügyesen és okosan. - válaszolta, ezzel befejezve a beszélgetést.
Miután ettünk, felmentünk a szobámba, és picit még leültünk az ágyamra beszélgetni. Nem voltam annyira álmos. Állítólag négy karton energiaitalt töltöttek a koktélba. Fúú, az nekem halálos dózis, ahogy Sandra mondaná. Úgy tűnik, ő jobban bírja, mert valahogy lekerült a matracára, és csendben aludt.
- Na én asszem megyek is. -kezdett Jared kiszállni mellőlem az ágyból, amiben amúgy telejs particuccban ültünk.
- Nem muszáj menned, nemsokára úgyis kelnünk kellene.
- Szerintem anyukádék megölnének.
- Ugyan. Majd korábban kelünk. Ha meg nem, hát annyira ők sem perverzek, hogy azt hiszik, Sandra itt van és mi meg valamit csinálnuk alváson kívül...
- Végülis... Max elbújok a szekrényben ha kinyitják az ajtót.
- Tévedés, arra nincs idő.
- Honnan tudod? - nézett sunyin. -hány fiú rpróbált már meg elbújni a szekrényedben?
- Nyugi, csak egyszer Sandrával lemértük, igaz-e a dolog.
- A kis mítoszrombolók, nézzedmár. Romba döntöttétek egy álmomat.
- Ezer bocsánat. - röhögtem. Hirtelen álmosnak éreztem magam. Ezt teszi velem az energiaital. - Na, szerintem én alszok, kivagyok eléggé.
- Nem akarok zavarni, de nem lenen szerencsés, ha ez a fülbevaló az orrlyukadban kötne ki vagy ez a kitűző az én alkaromban például. - mutatott az öltözékemre.
- Igazad van. - kiszedtem a fülbevalókat, levettem a mellényt, és az összes karkötőt az asztaloma pakoltam.
- Mindjárt más. - mondta Jared, majd étölelt, és így kényelmesen elfértünk a kiciske ágyamon.
- Jó éjszakát. - modntam neki, és adtam egy finom csókot a szájára.
- Neked is. -suttogra a fülembe, miközben a hajamat simogatta.
Hamar elaludtam, és nagyon jó éjszakám volt.

Nagyon későn keltünk, már a nap sem sütött be az ablakomon. Tehát valami délután fele lehet. Ahogy kinyitotta ma szemem szokásomhoz hűen fészkelődni kezdtem.
- Mi, miaz ég a ház? - pislogott nagyokat Jared, aki ezidáig békésen aludt mellettem.
- Úristen, ne haragudj, most keltem, és nem akartalak felkelteni, de úgy tűnik ez nem sikerült.
- Semmi baj. Sandra él még itt mellettünk?
- Nem, meghaltam. -hallatszott a sarokból. Hirtelen odanéztünk, és a barátnőm uygan még pizsiben volt, de az arcáról le volt mosva a smink, és éppen az egyetlen konnektornál vasalta a haját.
- Te meg hova szépítkezel? - kérdeztem álmosan.
- Tudod, enmsokára megyünk Caroline-ékkal vásárolni. Ugye kölcsönadsz valami szerintük elfogadható rucit?
- Persze, tudod, alsó fiók. - oda pakotlam a drága barátnőm szülinapi ajándékait, amik általában egy-egy méregdrága rucikában merültek ki.
- Köszi Abby!
- Nincsmit. Mikor mentek?
- Öt perc és itt vannak a ház előtt. - modnta Sandra, aki már kiválasztott egy rózsaszín virágmintás gyönyörűséget, és a kis asztali tükrömnél szájfényezte a szájacskáját, majd adott egy gyors ölelést, felvette a tegnap esti cipőjét, és indult.
- Szia, majd jövök! - szólt vissza az ajtóból.
- Szia! - suttogtam.
- Ezzel meg mi van?- kérdezte ared, amikor visszafeküdtem mellé.
- Fogalmam nincs. De majd csak normális lesz.
- Vagy nem.
- Aha. Vagy nem.
Aztán már egyikőnk sem tudott aludni, így hát kimásztunk az ágyból. Jared szerencsére elég laza cuccban volt, amiben partizni is lehet. De én nem. Átöltöztem egy rövid, de mégis kényelmesebb farmernadrágba, mint amiben voltam, és egy laza pántos pólóba, majd lementünk a konyhába.
- Szia hugi. Vagyis, sziasztok! - modnta chris, aki a tegnapi omlett maradékát ette, amit voltunk olyan kedvesek és eltetünk a hűtőbe. - haver, ez jó! Ide is költözhetnél, de akkor te főzöl. - poénkodott.
- Anyáék? - kérdeztem ügyet sem vetve a megjegyzéseire.
- Vásárolnak. - egyszerű kérdés, egyszerű válasz. Remek.
- Bonnie a szobájában?
- szerinted? Ha akarna se tudna kijönni. De miért is akarna? Anyáék átvitték hozzá az ÉN tévémet.
- Tragédia. Katasztrofális. Hogy- hogy élsz még? - szívtam szegénynek a vérét.
- Nagyon vicces, Abby. - modnta sértődősen.
Rájöttem, hogy nem vagyok éhes, és Jared sem, ezért elmentünk sétálni. Fifi is akart jönni, de most semmi kedvem nem volt magammal vinni, hogy figyelni kelljen rá. És nem is a kutyaparkba akartam menni.
- Mit szeretnél csinálni?
- Nem is tudom. Nem megyünk ki a parkba?
- A szálloda mellettibe?
- Aha. -mosolyogtam rá.
- Rendben, menjünk! - fogott kézen, és már kint is voltunk az ajtón, egyenesen a buszmegálló felé.
- Amúgy mennyi az idő? - kérdeztem már a buszon ülve.
- Öööö. - ránézett a telefonjára. -Fél öt, Azta!
- Úristen, meddig aludtunk mi? - nyílt tágra a szemem.
- "Majd korán felkelünk..." -utánozta Jared az én hangomat, majd sunyin kezdett mosolyogni.
- Na fogd be! Te sem keltél fel hamarabb, sőt, ha nem keltelek fel, akkor lehet, még most is aludnál. - nyafogtam.
- Ó, remek. Köszi, hogy olyan édesen hasba könyököltél. - váltott most édes mosolyra.
- Jajj, amúgy ne haragudj. Régi rossz szokás.
- Semmi baj. - nyugtatott meg, és megfogta a kezem, mejd felrántott az ülésről, és leszálltunk, mielőtt a busz elhagyta volna a megállót.
Elsétáltunk a parkba, ahol most elég sokan voltak, de nem baj. Mivel az előbb valószínűleg esett -állapítottam ezt meg a 100 méterenkénti pocsolyák gyakoriságából, és csak úgy a cipőm cuppogásából a betonon- a játszóterek üresek voltak. A padokon viszont, ahogy mondják egy gombostűt sem lehetett elejteni. Így mi padnak a fedett mászóka belsejét használtuk. Bemásztunk a még gyerekeknek is kicsi lyukon, és leültünk a száraz fára, ami tele volt kaviccasal ugyan, de a célnak megfelelt.
- Na, van valami amit nem tudok. - kezdett bele a mondandójába Jared.
- Mi az?
- Nem tudod, ez a hely be van kamerázva?
- Nincs. - holtbiztos voltam magamban.
- Honnan tudod?
- Az egyik haverom mesélte. Valahonnan szerzett egy listát a rendőrségi kamerák helyéről, és ide csak tervezik, valószínűleg ősz végére.
- Király, köszönöm a haverodnak. - modnta, majd átölelt, ami elég kényelmetlen volt, mert melette ültem. Ezért az ölébe másztam, és így már jobb volt.
- Várj csak... Lehet, hogy mégis vannak kamerák. Aha, az egész be van kamerázva! - mosolyogtam rá.
- Tudom, hogy hazudsz!
- Ajjh. Nembaj. - mondtam, majd megcsókoltam. Ő visszacsókolt. De csak olyan játszótérenvagyunk fílinggel, finoman. Bármikor felmászhatott egy édes kissrác kantáros nadrágban, és akkor kész, pedofilok vagyunk, megrontottuk a gyereket, tönkretettük az életét.
- De tényleg, mit szeretnél csinálni? - kérdeztem Jaredtől a csókocska után.
- Miért, ez nem jó? - majd megint megcsókolt, most már bízva a szülők esőutálatában, teljes odaadással.
Persze, hogy jó volt. A kezem a nyakára csúszott, és még midnig az ölében ültem, miközben csókolóztunk. Egy játszótéren. Szép. Olyan... eredeti, csak midnen második filmben játtszák el.
- Szerinted mi van Sandrával? - kérdeztem később. amikor már javában sötétedett, és a hely egyre biztonságosabbá vált számunkra.
- Nem tudom. Furcsa, tegnap még nagyban szidta a particicákat, ma meg velük megy vásárolni.
- Hát igen, és Caroline nem az a "vegyélamitakarsz, ne mszólok bele" típus.
- El tudom képzelni. - mosolygott rám a srác. Én kimásztam az öléből, és leültem vele szemben, igaz ígyy fel ekllett húznunk a lábunkat, hogy elférjünk, de hát ez van. Nem két benga 18-19 éves méreteire volt tervezve a hely.
Ott ültünk, és beszélgettünk, meg néha csókolóztunk már egy ideje, amikor hangokat hallottunk. Egy kocsi fékezett le nem messze, és kiszálltak belőle. Kidugtam a fejem, és ugyan nem láttam tisztán, biztos voltam benne, hogy mind a négy alak lány. Aztán ahogy közeledtek, már jobban láttam őket: Caroline volt. Meg a barátnői. Mind ugyanúgy néztek ki: Cukcsin belőtt haj, miniszoknya, magassarkú, ujjatlan póló. Amikor én még a rövidnadrágban és az ujjatlanban, pulcsival is fáztam, amiben voltam. De az egyik csaj mégsem úgy nézett ki mint a többi.
- Basszus! - modntam, és lelapultam Jared mellé.
- Mi az?
- Ahhj, az Caroline és a barátnői. És Sandra is velük van. de wáh, egyre jobban hasonlít rájuk.
- Hú, mit gondolnának, ha meglátnának minket a mászókán édeskettesben...- nézett Jared összeszűkült szemmel mosolyogva.
- Épp azt kell elkerülnünk. Na, ide tuti nem jönnek fel, mert nem tudnak felmászni. Megláti nem látnak meg, szóval ha csendben ittmaradunk, megússzuk a dolgot.
- Ez izgi. - suttogta Jared, majd talált egy kis lyukat, ahol észrevétlenül figyelhettük őket.
- De vajon miért ide jöttek, ha vásárolgatni mentek? - kérdeztem, miután tíz perce ültünk ott telejs csendbe, de ők még mindig csak álltak és beszélgettek.
- Fogalmam sincs. Valami nagyon izgi lehet itt.
- Ugye nem mi? - aggodalmaskodtam, és már el is képzelem, milyen szép lesz, amikor majd mindenki megtudja rólam, hogy egy játszótéren mit csináltam a pasimmal, mert ugye Caroline szereti kiszínezni a történeteit.
- Dehogy, nem láthatnak minket.
Már vagy fél órája ültünk ott, amikor végre elmentek.
- Beszállnak a kocsijukba, és most elhajtanak. Véégre. Már fáj a lábam. - közvetített Jared, aki a kis lyukon nézett ki, még mindig.
- Akkor, menjünk?
- Szerintem tanácsos lenne még előttük hazaérni.
- Lehet, igazad van. - majd nagyon ügyesen lemásztunk, én leestem, és futottunk a buszemgálló felé. Éppencsak elértük az esti járatot. Amikor leszálltunk, és a házunk felé közeledtünk, megpillantottuk Caroline kocsiját. Ott álltak a házunk előtt, és nagyban búcsúzkodtak.
- Most mi legyen?
- Hát.. ha már eddig eljátszottuk, hogy otthon vagyunk akkor... nem mászunk be az ablakodon? - kérdezte Jared mosolyogva.
- Jó ötlet. - modntam, majd kézenfogva elosontunk a fáig, ami az ablakom alatt állt, és ügyesen, feltűnésmentesen felkapaszkodtunk rá. Behuppantunk az ágyra, és diagnosztizáltuk, hogy a hálószobám nem a legmegfelelőbb helyszín arra, hogy beadjuk mindenkinek, hogy nem csináltunk semmit egész nap. Lerohantunk a nappaliba, ahol Chris szerencsére aludt a tévé előtt. Én megráztam, és neki azt adtam be, hogy most értünk haza.
- ó, remek. kértek popcornt? - kérdezte álmosan. Mi kikaptuk a kezéből a tálat, és bevágódtunk a végén járó film elé, mintha mindvégig néztük volna.
- amúgy miért tikoljuk el, hogy voltunk valahol?
- Mi van, ha láttak valakit a játszótéren? Akkor lehet, összeraknák, hogy mi voltunk azok. Annak meg nem lenne jó vége.
- Igazigaz.
Megcsörrent a zajtócsengő, én pedig felpattantam a kanapéről, a kezembe fogtam a popcornos tálat, és kinyitottam az ajtót Sandrának. Ő kbörülbelül 16 szatyorral a kezében lépett be az előszobába.
- Jézusom, beférsz az ajtón? -hülyéskedtem.
- Persze, hogy beférek. - nem vette a viccet. Ez vicces.
Felküzdötte a szatyrait a szobámba, és elment zuhanyozni. Aztán megint önmaga lett ,felvette az édescuki pöttyös hálóingjét, és leült mellénk tévézni.
- jó volt a vásárlás? - kérdeztem, amikor ő már javában váltogatott a csatornák között.
- nagyon jó volt, csak nem tudom, hogy viszem majd haza ezt a sok cuccot. - modnta, majd megállt a Family Guy-nál. Hú, már azthittem, végig akar sírni egy Topmodell leszek!-et. Nem, ő még midnig Sandra.