2012. január 24., kedd


Tsőőő:)
Úrisetn de régen tettem ki új részt;D
De segáz, remélem azért kitartotok mellettem:)
Mivel ez nem olyan blogocska, amiben az életecskémről írok, ezért legyen elég annyi, hogy sok minden történt velem mióta legutóbb hallottatok felőlem xD
Akkor.. zenécske :DD




Tehát végigröhögtük az estét, de aztán aludni mentünk, Jared pedig haza, mert anyáék már kb. a harmadik rész közben hazaértek, szintén pár tucat hatalmas szatyorral. Csak ezekben kaja volt, nem méregdrága ultracsini rucik.
- Na, akkor holnap hányra jöjjek?
- Ha szeretnéd velem kikísérni Sandrát a buszmegállóba, akkor gyere fél nyolcra.
- Nem kell kíséni sehova. Nem megyek oda vissza. - jelentette ki Sandra komolyan.
- De hát.. nem akarsz jönni a fesztiválra? Dolgoznod kell, vagy nem? - fogalmam nem volt, mi ütött belé. Oké, elment Caroline-nal vásárolni, ahelyett, hogy velem eltt volna... de ez...
- Nem, nem megyek vissza abba a büdös, uncsi büfébe. Caroline vett nekem egy belépőt. Hát nem király?
- De, de az. - milyen hiperszuper, hát tényleg. Caroline már őt is elkezdte elvásárolni mellőlem. Király bosszú.
- Te tudod. Akkor nem is kell kísérni sehova?
- Nem, holnap reggel anyáék itt felvesznek kocsival.
- Remek. Na, én megyek aludni. - jelentettem ki, és kikísértem Jaredet. A szemem sarkából láttam, hogy Sandra felment a szobámba, és Chris sem volt már lent... Szóval a nappali közepén csókolóztunk egyet, és már ment is.
- Szia, akkor holnap látlak. - modnta, majd mégegyszer megölelt, és elment. Én felballagtam a szobámba, ahol Sandra még nem aludt. Nekem viszont semmi kedvem nem volt most beszélni vele. Elvégre, hozzám jött, és a két napból másfelet nem velem töltött. Tiszta királyság, mondhatom.
- Hé, Abby! Jó volt ez a hétvége, majd ugye most többet fogunk találkozni? - suttogta, remélve, hogy még nem alszom. Én gondolkodtam, hogy kihasználjam-e a helyzetet, és színleljek alvást.. De nem vagyok jó színésznő.
- Igen, jó volt. Persze, csak tudod, neme így még dolgoznom kell. Szóval... megérted ugye?
- Hát persze. De majd a lehető legtöbb időt veled szeretném tölteni.
- Mindenképpen. - ezzel befejeztem a beszélgetést. Aludni azt nem tudtam. Nem kezdtem el bőgni, pedig lett volna kedvem hozzá. De én annál erősebb vagyok. Vajon Carolien ezt ennyire kitervelte? És Sandra miért nem veszi észre? Ő soha ne makart Caroline-nal barátkozni. Nagyon nem bírta. És mióta őt ismerem, én sem vágyom a szőkeség társaságára. Most sem irigylem Sandrát, csak sajnálom. És féltem. Féltem a barátságunkat.

Reggel előbb keltem, mint Sandra, így elmentem készülődni a fürdőszobába. Ez nálam egy arcmosásból, és egy fogmosásból állt, meg persze a fésülködésből. Ez összesen kb. öt perc volt. Ahogy visszamentem, felkeltettem Sandrát, hogy én nemsokára indulok, és érte is mindjárt ittvannak a szülei. ő félkómás fejjel ment be a fürdőbe, és amíg én felöltöztem, nem jött vissza. Aztán, csak mert unatkoztam, átöltöztem. Kétszer. Ő még midnig sehol. Már féltem, hogy beleejtette a hajvasalót a fürdőkádba. Amúgy nem, mert minek lenne víz a fürdőkádban?
Aztán amikor én már majdnem lekéstem a buszt, visszatért. Egyre jobban hasonlít Caroline-ra, és a barátosnőire, de még megtalálható benne önmaga.
- Sandra, mi van veled? - tegnap ,ahogy nem tudtam elaludni, eldöntöttem, hogy még ma reggel beszélek vele.
- Semmi. Miért, mi lenne?
- Hát nem is tudom, annyira úgy nézel ki mint egy plázacica. - modntam picikét mmosolyogva.
- Ezt vond vissza! Egyáltalán nem vagyok plázacica! - sértődött mbe, majd beleújt a 15 centis magassarkújába. Áh, tényleg nem az, egy pöppet sem.
- Figyelj, ne mondd el senkinek, ezt a beszélgetést... de nagyon érdekel, hogy tegnap mit kerestetek a parkban? - igen, ezt is eldöntöttem. Muszáj volt, furdalt a kíváncsiság. És benne bízom, ő nem mondja majd el Caroline-nak, hogy a mászókán csókolóztunk Jared-el, amikor megláttuk őket. Ezért elmodntam neki a sztorit elejétől a végéig. Vagyis a "mi van Sandrával?" beszélgetést kihagytam, amiről nem tud, az nem fáj neki.
- Úúúú, ejnye Abby! - röhögött.
- Nem ez a lényeg. Hanem, hogy mit kerestetek egy játszótéren ilyen későn?
- Ööö... Azt nem mondhatom el. - nézett kicsit szégyenlsően.
- De miért? A legjobb barátnőd vagyok, tudod, hogy nem adom tovább senkinek. Bár nem tudom elképzelni, mit csinálhattatok egy sötét játszótéren ilyenkor.
- Én én... Nem mondhatom el. Megígértem. Most mennem ekll, itt vannak értem anyáék. - tereli a szót, tereli! Felkapta a táskáját, és lement a lépcsőn. Én utána, belebújtam a cipőmbe, és még mielőtt beszállt a kocsiba megállítottam.
- Figyelj... Oké, hogy azért jöttél, hogy velem legyél, és nem is vagy velem. Oké, hogy két nap alatt átmentél Avrilből Parisbe, de az már tényleg sok, hogy mág azt sem mondod el, hol voltál, és miért. Én azthittem, ennyit számítok neked. - vágtam a fejéhez. Nem akartam ezt modnani, de ha most nem lépek, az annyit ér, mintha kimennék a reptérre, de nem beszélnék azzal akitől el akarok búcsúzni, csak nézném, ahogy felszáll a repülő, és integetnék utána. Vagy még annyit sem. Nem hagyhatom. ő a legjobb barátnőm, és Caroline szemében csak egy eszköz.
- Nem... én, én elmondanám. De nem lehet. Megígértem. - már megint ugyanaz a duma.
- Rendben, te tudod. Erről ennyit. -mondtam, majd a buszmegálló felé mentem. Nem, dehogy. Nem hagyom ennyiben, nem adom fel. De nem ám. Caroline megtudja, milyen az, ha a barátnőmmel akar visszavágni nekem.
Felültem a buszra, és éppen azon fantáziáltam, hogy milyne jó lenne összeakadni Caroline-nal, stílusosan, nőiesen megtépni, és fütyörészve továbbmenni, amikor Jared felszállt. Szadista gondolataim elillantak, amikor leült mellém, és adott egy puszit a számra.
- Na, mi volt Sandrával? - kérdezte.
- Rosszabb mint amire számítottam. Caroline ezzel akar visszavágni szerintem. De nem fog neki sikerülni.
- Visszavágni? Miért?
- Hát, hogy én jöttem veled össze, nem pedig ő, és beszőltam neki.
- Ennyi? úristen, ti lányok min ki bírok akadni.
- Ne általánosítsd kérlekszépen.
- Oké-oké. Csak mondtam. -mentegetőzött.
Elmeséltem neki, hogy Sandra nem volt hajlandó elmondani, mit kerestek a játszótéren, mire már egy kicsit ő is kiakadt.
- De hát a legjobb barátnőd, akkior meg miért tikolózik előtted?
- Mert megígérte valakinek. Pedig régen tudod mi volt? Valaki mondott neki egy titkot, ő felhívott engem, és elmodnta. Aztán még 5 másik embert. Most meg.. köti az öribariság?
- Hát, reméljük nem.
- Aha. Caroline piszkos eszközökkel játszik. Irigy, és bosszúéhes. Ez veszélys állapot külön is, nem még keverve.
A nap unalmasan telt a hotelben, lecsekkoltam, hogy Caroline már kijelentkezett, és fellélegeztem, hogy nem kell nap mint nap látnom a gyönyörű szétbotoxolt arcát.
- Szia, kész vagy? - lépett oda Jared a pulthoz, pontban hat órakor.
- Igen, persze. Mehetünk.- majd kézenfogva kisétáltunk a hotelből.

A napok unalmasan teltek, én idegesítettem magam Sandrán, Jared lenyugtatott, és aztán ezt megismételtük. Nem beszéltem Sandrával, nem is láttam. Nem is hallottam felőle semmit.
Aztán egy csütörtök este Becky odajött hozzám.
- Abby, figyelj... kérhetnék tőled egy kis szívességet?
- Megint túlóráznom kéne? - nem is lenne rossz, legutóbb is egész jó volt.
- Nem, most nem. De holnap este lesz itt egy rendezvény. És neked kéne itt lenned, mert a szervező külön megkért, hogy fiatalokat helyezzünk akkorra szolgálatba.
- Ó, persze, szívesen. Akkor mikorra jöjjek?
- A délelőttödet átveszi más, és neked csak nyolcra kell bejönnöd.
- Ez jól hangzik. És nem tudod, a többieket is így rendelték el?
- Tudom mire mondod. Nyugi, Jared ugyan már bent lesz hattól, mert elő kell készülni, őt is akkor engedjük el, mint téged.
- Kösz, Becky.
- Akkor holnap majd találkozunk este, jó éjt!
- Köszi, neked is.
Boldogan hazamentem, hogy holnap akkor kelek, amikor akarok! Ez az első ilyen hétköznap a nyáron. Jared már jött is, mert vége volt a műszakunknak.
- Téged is beszerveztek holnap estére? - kérdezte már a buszon.
- Igen. Olyan jó, addig alszunk holnap, ameddig akarunk.
- Végre, aha. Utána szerintem emg kéne keresned Sandrát.
- Szerintem emg még nem. Majd hétvégén felhívom.
- Hát szerintem az lenne a legjobb, ha minél előbb elintéznéd a dolgot. - győzködött.
- Hidd el, ismerem Sandrát, és minden veszekedésünk ilyen. Bízz bennem.
- Rendben, persze bízok. Akkor mit csináljunk?
- Tudod, hol nem voltunk még együtt? - kérdeztem.
- Na, hol?
- Moziban. Most adnak egy nagyon jó filmet, a címe Szerelem a végtelenségig. Jól hangzik, biztos irtó romantikus. - mosolyogtam.
- Ugye ezt nem gondolod komolyan? - rémült halálra. Még mindig beveszi... annyira előítéletes a lányokkal szemben.
- Dehogyis. Akkor... mondjuk a...
- Inkább majd ott nézünk valamit, jó?
- Rendben. Mikor menjünk?
- Ahhoz mit szólsz, ha háromra a házatoknál vagyok?
- Szuper lesz. - modntam, és már szálltunk is le a buszról, ahova amúgy időközben fel is szálltunk, és egészen a házunkig utaztunk rajta.
Otthon egyenesen a hintaágyba mentünk, ami így nagyon romantikus volt az édes kis kerti világítás mellett. Még bent vletettük a pulcsinkat, ezért előszedtem a puha takarókat a szekrényből, és kivittük.
Annyira jó volt ott üldögélni, betakarózva, Jarednek dőlve, ak ia lábával finoman hintáztatott minket, miközben beszélgettünk.
- És akkor, most mi legyen?
- Hogy érted?
- Mármint Sandrával. Beszélsz vele?
- Azt már próbáltam. Az idegesít a legjobban, hogy nem mondja el, mit keredett a játszótéren Caroline-ékkal.
- Hát az engem is érdekel. Ők nem azok a csjaok, akik gondolnak egyet, és egy fél órát eltöltenek egy szeles, hideg, sötét játszótéren.
- Az ők-be még Sandrát ne sorold be kérlek. Amúgy végig láttad mit csinálnak?
- Nem, kb. 10 perc kimaradt.
- akkor lehet, hogy akkor csináltak valamit, amért ide jöttek?
- Ki tudja... - mondta, meg felém fordult, még egyszer meglökte a függőágyat a lábával, és behúzta. Törökülésben ült velem szemben, és csak bámult. aztán megcsókolt. Finoman, a nyakam köré fonta a kezét, és egyre közelebb húzott magához. Én is úgy fordultam, hogy kényelmes legyen a helyzet, mert így most ki voltam csavarva.
Tehát egymással szemben ültünk, a kezünk a másik nyakán, és csókolóztunk. Miközben az ablakból akárki kényelmesen kukkolhatott minket. Nem is Chris, és a perverz fantáziája miatt aggódtam, hanem apa vagy anya maitt. De hát már 18 éves vagyok, könyörgöm.
Sokáig a kertben maradtunk, mert ugye holnap addig alszunk, ameddig akarunk. Olyan hajnali fél egy felé már kényelmetlen volt, még a függőágyban is, ezért kikísértem Jaredet, és megbeszéltük, hogy holnap találkozunk.
- Akkor ahogy megebszéltük, majd érted jövök. - mondta.
- Igen, aha.
- Jó éjt akkor, szia! - még adott egy kis csókot, és elindult a megálló felé. A buszozás már az életem részévé vált, ki gondolta volna.
- Szia. -majd én is bementem a házba, sé felmentem a szobámba. Eltökéltem, hogy holnap ugyan nem fogom tudni, de holnapután megkeresem sandrát és igen keményen elbeszélgetek a fejével.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése